KÖVESS MINKET: follow us on facebookfollow us on youtubecontact usmobile version HU | RO | EN
tiff logo    
 
„A filmgyártás proletárjai”
2014-07-06 15:26:00

Csillag Ádám dokumentumfilm rendezőtől kölcsönzött a cím, akit bevallása szerint soha nem érdekelt a siker, soha nem tudott pénzzé tenni egy filmet, a folyton adódó új témák miatt számos filmje befejezetlenül áll, de azt az egyet tudja, hogy a szakma értékeli a munkáját. Tulajdonképpen a többiek is proletárok, más-más értelemben: Muhi András magyarországi producer, az Inforg Stúdió vezetője az utóbbi négy évben csupán Fliegauf Benedek Csak a szél című filmjét készítette el, az is rendszeren kívüli film. Amúgy 24 nagyjátékfilmnek volt a producere, miközben a rövidfilm és a dokumentumfilm áll közelebb hozzá. A produceri „mellényúlást” illetően egyedül Szemző Tibor Csoma legendárium című filmje miatt fáj a szíve, mert nem látta benne az egész estés film lehetőségét, és elengedte azt a tervet.

Bogdan Crăciun romániai producer jó választásokról, sikerekről számolhat be, ahogyan azt a Japán kutya is bizonyítja, és a romániai filmgyártás helyzete sem oly borús, mint a magyarországié, a proletárság mégis érvényes rá is. A kolozsvári TIFF arról álmodik, hogy a Mentsük meg a mozikat! projekt keretében életre kelt néhány filmszínházat, és létrehozza Kolozsváron az ország első Filmmúzeumát. A valamikori Regionális Filmelosztó Központ épületének tetejéről ma utcagyerekek ugrálnak több tonnányi filmtekercs közé. Bizarr látvány. Itt kellene majd Janovics Jenőnek és lelkes társainak emlékét idézni. Közben készítik Alexandru Belc Cinema mon amour című filmjét, éppen az eltűnt, bezárt, átalakított mozikról.

Szomorú lett a beszélgetés, pontosabban szomorúan szép. Csillag Ádám úgy érzi, 2010-ben még a pártok által ide-oda rángatott televíziós közeg is felszámolódott. Kizárólag az internetnek köszönhetően tudja eljuttatni gondolatait az emberekhez. Például a Csillagos házakat, amely arról az időszakról szól, amikor a budapesti zsidókat még nem deportálták, hanem kiköltöztették otthonukból, és a népes családokat is egyszobás lakásokba nyomorították.

„A szürke állományt nem lehet lecserélni” – jegyezte meg kicsit csípősen Muhi András, az új magyarországi támogatási rendszerre utalva. A háttér változott, de a filmek azok, amelyek az előző körülmények között is létrejöttek volna.

A magyar és román producerek egyre gyakrabban dolgoznak együtt. Bogdan Crăciun az Aglaját és a Varga Katalint említette, Muhi András Ada Solomonnal közösen támogatja Felméri Cecília első nagyjátékfilmjét. Sőt, Muhi álma, hogy az általa nagyon sokra tartott Cristian Mungiu következő filmjének ő legyen a magyar társproducere. Van párbeszéd, ismerjük egymást, tudunk együtt gondolkodni abban a világban is, amelyben Fábri Zoltán Az ötödik pecsétje abszurd módon újra aktuálissá lett, és amelyben a Csak a szél hátterében a hátborzongató valóság áll.